Az előző irományomat körbeküldtem az „illetékes elvtársaknak”. A válasz: „ez a választás /önkormányzati, főpolgármesteri/, már a kutyát nem érdekli. Beáraztuk a katasztrofális vereséget, megkötöttük ennek tudatában a háttérmegállapodásokat.” E szerint én kutya vagyok, ellentétben Falus Ferenccel, aki ló, mert engem bizony érdekel ez az egyre méltatlanabb meccs – amely az ellenzéket minősíti – és amely köztudottan addig tart, amíg a bíró le nem fújja…

Kialakult a végső mezőny, amely a sors fintora által – ha már nem cserélték le még időben Falust – még mindig kecsegtet akár nyerési eséllyel is, feltéve, hogy a szereplők képesek átlépni a saját árnyékukat. Ha nem, akkor a végjáték drámája kutyakomédiává silányul. A két rendíthetetlen, jelöltről, Tarlósról és Staudt Gábororról nem feltételezhető, hogy visszalépne egymás, vagy bárki más javára. Csárdi Antal /LMP/ sem fog visszalépni, de Őreá azért érdemes néhány „falra hányt borsó” hatékonyságú szót vesztegetni. Sem 2010-ben, sem most nem lett volna egyetlen képviselője sem az SZDSZ reinkarnációjának a FIDESZ diszkrét, de annál hatékonyabb segítsége nélkül. A FIDESZ a „bel-baloldal” trójai falovának, valamint végszükség esetén kétharmad kiegészítő vészpótléknak szánta. Egyik feladatát sem kellett ellátnia, mivel a baloldal az LMP bomlasztása nélkül is szétrohad, a kétharmad meg nélkülük is megvan. Így, az LMP-re annyi szüksége van a magyar politikának és közéletnek, mint a pápának arra a bizonyos legnemesebb testrészére…

A feladatát és talaját, valamint a párt elit legjavát elvesztő, még egyetlen értelmes, de azt is mástól elbirtokolni szándékozó ideológiáját, miszerint Ők zöldek, azzal kívánják deklarálni, hogy egy zöldségest jelölnek főpolgármesternek, aki még ráadásul szükségszerűen zöldségeket is beszél, hogy ezen óvodai szintű szillogizmus minél több premisszája teljesüljön. A FIDESZ már fut a pénze után, mert nyilván a fonnyadt zöldség és rothadt krumpli szakértője is elvisz  néhány százalékot a „buta lótól”, Tarlós még nagyobb dicsőségére. Vizuális típusként elképzelem, Csárdi Antalt /LMP/ ahogy főpolgármesterként megnyitja a közgyűlés első ülését. Kidugja fejét a pulpitus mögül, „huszonhárom csattogó fogú terminátor /kerületi polgármesterek/ izzó tekintetének kereszttüzében, és Molnár Ferenc örökbecsű szállóigéjét ferdíti a helyzetre –már bocsánat, hogy a zöldséges közbeszól.

Végezetül jöjjön a nap fénypontja, Kolumbusz tojása, a meccslabda. Az ellenzéknek már megint bolond szerencséje van! Nem cserélték le az utolsó pillanatban Falust alkalmasabb jelöltre, ahogyan azt javasoltam. De megbújik a kandidáltak között egy titkos esélyes, Bokros Lajos! Amennyiben három jelöltre szűkülne a mezőny, persze még esélyesebb lenne, de az LMP, nyilván meg akar dolgozni a pénzéért és nem fogja visszaléptetni a Zöldségest. Magyar Györgyöt meggyőzni sem kell, hiszen Ő már az elején felajánlotta, hogy adott helyzetben visszalép. Már csak Bodnár Zoltán gazdáját, Fodor Gábort, a politikai kompromisszumok Paganinijét kell rávenni Bokros megtámogatására és a lagymatagnak ígérkező kampány „boszorkánytánccá” fajul. Ez a felállás, szoros, de még mindig Tarlós győzelmet hozna. A csodafegyver a főpolgármesterek élő, legalább kétórás televíziós vitája. Na ez hozhatná meg a fordulatot. Két felkészült szakember, briliáns érvelő és kiváló szónok feszülne egymásnak.

Tarlós mindenképpen csapdahelyzetbe kerül. Elfogadja a kihívást, Ő indiszponált lesz, Bokros pedig csúcsformában és lemossa a hivatalban lévő főpolgármestert. Valami ilyesmi történt 2006-ban az Orbán, Gyurcsány vitában. Kitér a kihívás elől. Azok az elfogadható érvek, amik Falussal szemben ültek, – itt nem. Tarlós, ha jól felfogott érdekében kitér, elutasítja elmenekül a vita elől, ezt csak hatalmas presztízsveszteség árán teheti meg és akkor azért veszít. A boszorkánytánc kampány felfokozott izgalmi állapotba hozza a két oldal szavazóbázisán túl a reményvesztett balosokat, a tétovázó bizonytalanokat, a Falust felvállalni nem akarókat. A FIDESZ minden választásnál csúcsra járatja szavazóbázisát. Hatalmas demoralizált tartalékserege a baloldalnak van. Ha ezt nem lépi meg a baloldal, megérdemli a sorsát! Csak remélni merem, hogy az elutasításnak nem az lesz az indoka, hogy nehogy már egy autszájder ossza nekünk az észt, hiszen abból nekünk még túl sok is van…

Ön kire szavazna? A városüzemeltetés kiváló és kipróbált szakemberére, a talpig becsületes, Demszky Gáborral szemben – magánvagyont nem harácsoló – Tarlós Istvánra? Vagy a miniszterviselt pénzügyi parafenomén, nemzetközi formátumú europer, offshore ügyekben is szaktekintély, lehengerlő stílusú Bokros Lajosra?

Budapest, 2014. szeptember 10.

Ács László
elnök
Zöldek Pártja

Szólj hozzá!