A trianoni hátár-áthelyezés hatása még napjainkban is érzékelhető. Nem is lehet ez másképp, hiszen ezzel a lépéssel számos magyar állampolgár találta magát egyik napról a másikra otthonában otthonától távol. Egyvalami azonban megmaradt és még napjainkban is tapasztalható a történelmi Magyarország területén: az összetartozás.

Ennek megfelelően a határon túli magyarság ha elszórtan és tömbökben is, de megőrizte magyar nemzeti tudatát, talán erősebben is, mint az anyaországban élők, hiszen egy idegen környezetben kell magyarnak maradniuk. Magyarnak lenni nem etnikai jellemző, a magyarságnak nincsenek különleges, távolról felismerhető etnikai vonásai. Magyarnak lenni kulturális, történelmi, vallási örökség.

Ez az elsősorban kulturális identitástudat az, ami megerősíti és egyben tartja a magyarságot a világ minden pontján, különösen pedig a határ menti országokban. Ez együtt jár a kettős nyelvhasználattal, hiszen a határon túli magyar csoportok törekszenek arra, hogy életük legtöbb területén az anyanyelvüknek tekintett magyart használják. Ezt a tendenciát pedig nagymértékben erősíti a kisebbségi lét.

A nemzetidegen környezet a magyar kisebbségi csoportokban nagymértékben erősíti a kulturális identitástudatot, hiszen ez az a terep, miáltal maximálisan és kétségbevonhatatlanul képesek kifejezni a magyar nemzeti érzelmeket. Ennek fontos része az anyanyelv használata, az anyanyelven való írás és olvasás. Ezek a kulturális kompenzációk pedig annál inkább erősödnek, minél inkább érzékelhetőek egy magyar kisebbségi csoport életében a kisebbségi lét okozta deficitek.

Szólj hozzá!