A lakosság egy része jelenleg sajnos méltatlan körülmények között, mélyszegénységben él. Egyre nagyobb azoknak az aránya, akiknek az átlag alatti az életszínvonaluk.

Sokaknak még az alapvető szükségletekre (élelmiszer, fűtés, ruházkodás) sem futja, és hiába próbálnak meg kitörni a szegénységből, hosszú távon nem sikerül.

szocialisbiztonsagA segély nem megoldás

Azonban a fenti problémára nem a segély, illetve a jószívű és segítőkész embertársak adománya a megoldás: ezzel egyrészt megint csak a tüneteket kezeljük, nem pedig a probléma gyökerét szüntetjük meg. Másrészt pedig mesterségesen fenntartjuk ezt az állapotot, hiszen amíg a szegénységben élő azt tapasztalja, hogy semmit sem kell tennie (vagy semmit sem tehet) azért, hogy felszámolja áldatlan helyzetét, és kizárólag a segélyektől függ az életszínvonala, nem is fog próbálkozni. A koldusoknak sem pénzzel segíthetünk igazán, hanem azzal, ha támogatjuk abban, hogy munkához jusson, így előbb-utóbb sikeresen eltarthatja magát.

A szegénységet előidéző mechanizmusokat kell megszüntetni

A szociális ügynek sem szabad az adományokról szólnia. Azokat a mechanizmusokat kell megváltoztatni, illetve megszüntetni, amelyek a szegénységet előidézik és újratermelik. Lehetővé kell tenni a szélesebb tömegek jövedelemszerzését azáltal, hogy biztosítjuk, hogy annak feltételeihez az emberek egyenlően férjenek hozzá. Támogatni kell az egyéni és közösségi szintű öngondoskodást, a családok és közösségek által biztosított szociális védőhálót.

Munkát kell biztosítani azoknak is, akik valamilyen szempontból rosszabb társadalmi helyzetben vannak a foglalkoztatást illetően, például, mert egy elzárt, kis faluban élnek, ötven év felettiek, kismamák, valamilyen kisebbség tagjai, pályakezdők vagy szakképzetlenek. Egy egészségesen működő társadalomban mindenki képességei szerint dolgozhat, és nem szorul arra, hogy az állam tartsa el. Célunk, hogy ezt a gyakorlatban is megvalósítsuk.