aprilis7

 

„ … Vert hadaink csonthalmain
Győzedelmi ének … „

(Kölcsey Ferenc: Himnusz)

Éljen Szulejmán, Hajrá Törökök! Az Oszmán Birodalom jobban teljesít.

Az ellenfél távolmaradása miatt a csata elmaradt! Vagy mégsem? „Szulejmán” negyedszázada gyúrt erre az április 6-ára, sok vesztes csata, elbukott háború után megtanulta a hadviselés szabályait és a fölényes győzelem titkát. Minden szempontból beért, ura a helyzetnek, és azt csinál – jó vagy rossz kedvében – amit csak akar. Az összeláncolt ágyúk kartácstűzébe ugyan belerohant valami gyülevész martalóc had, akiknek egyenruhája sem volt, így sokszor meg sem ismerték egymást és egymásra is lőttek, nagyobb kárt okozva magukban, egymásban, mint a „törökök”. Olyan ez a gyülevész had, mint a Pál utcai fiúk, köztük mindenki vezérlő tábornok akar lenni, de harcos közkatona senki. Így aztán egymásnak osztják az észt, ellentmondásos parancsokat adnak ki, és az ellenség helyett egymás torkának esnek. Szulejmán egy lőtávolon kívüli, biztonságos magaslatról távcsővel figyelte a csatát, és igen jót szórakozott. Nézte, amint a KISZ KB szökevény, kalácsképű tejbetök megfosztja magát egyetlen karakterisztikus vonásától, a D’Artagnan szakállától, és a tükör előtt, hintalóra pattanva rázza az öklét a politikusnak minden szempontból alkalmatlan libatolvajra és a közélet egyetlen, a politikát zsigereiben hordozó futóbolondra.

Szulejmán mosolyogva dőlt hátra a karosszékében, hogy Macskajancsi személyében megtalálta a tökéletes „fojtást” a baloldalra. Az egyetlen kóbor komcsi a mandinerből másodszor is megtámogatott hol zöld, de inkább vörös nemelempé alkalmas segédcsapatnak, ha esetleg mégsem lenne meg első nekifutásra a kétharmad. A szélsőjobbkezes erdélyi fejedelem „Szapolyai” a Partiumban táborozva, biztos távolból várta ki a végeredményt, nehogy a közelbe érve kénytelen legyen beleavatkozni a csatának látszó földbe döngölésbe és popón találja Szulejmán eltévedt golyója.

A Buda felé vonuló százezres megszálló csapatot megtámadták néhány száz fős, helyi parasztokból (kispártok) verbuválódott népfelkelők, akik a megsemmisítő néhány perces küzdelemben azzal indokolták értelmetlennek látszó öngyilkos tettüket, hogy megpróbálnak időt adni Pest-Buda népének, hogy megszervezzen valamiféle ellenállást a kétharmadával mindent elsöprő „osz(t)mán” seregnek – „na, nektek annyi, oszt jó napot!” – volt Szulejmán válasza. A szpáhik felosztották az országot, lett így Demján-megye, Csányi-föld, Nyerges-újfalu, Simicska-híd(építő), Vitézy-rend(szer), Széles-mezőség, Rogánia, a civisek lakta Kósa-falu és a  vége-hossza nincs szpáhi birtokok rendjének. A már régóta a főPintéren keresztül gyakorolt pallosjog mellé – érdemeik elismeréseként – Szulejmán megajándékozta a szpáhikat  a Ius primae noctis, az első éjszaka jogával, már amelyiknek irányultsága miatt egyáltalán igénye volt erre. A pór nép boldogan tapsikolt, mert cserébe viszont nyolc hasáb tűzifa árát hét hasábéra csökkentették. Jó boltot kötöttek, gondolták, és észre sem vették, hogy Szulejmán eladja gyermekeiket rabszolgának Londonországba mosogatni, a magyar vidéken dúló, a pór nép házait devizahitellel felégető, de a nyugati kultúrát és demokráciát terjesztő multikkal stratégiai megállapodást köt garantálva a sarkantyú összeszerelő üzemek, a zabla és patkószög gyárak és a túróbeszállítók korlátlan hasznát és elfojtva a parasztlázadásoknak még a csíráját is. Az öngondoskodók nyugdíjpénztárát bekebelezhette, mivel az ispotályok (kórházak) szétzüllesztésével, a korhatár felemelésével az aggastyán kort úgysem sokan élhették meg. A külföldiek a számtalan országnév változást megunva rákanyarították a térképekre a Kárpát-medence közepére: „Mutyiland”.

Föld, szerencsejáték, trafik, gáz, EON, MOL, takarékszövetkezetek, reklám- és médiapiac, baltás gyilkos export ügyletekre az atommutyival tették fel a koronát. Koppannak a jutalékok a távoli off-shore paradicsomok bankszámláin, miközben a kétBALkezes előd oligarchák eldugott fillérjeit kergetik.

Szabad, demokratikus választásokon a helyi dakoták kétharmados többséggel további 150 évre megszavazták Szulejmán és a szpáhik uralmát. És énekli a müezzin az őslakos keresztény birkanépnek: „mert övék a hatalom, övék a dicsőség mindörökké (de legalább 4 évre) …..ámen ……!”

Egy baloldali fohásza Adyhoz:

„Nekünk Mohács kell

Ha van Isten, ne könyörüljön rajta:
Veréshez szokott fajta,
Cigány-népek langy szivű sihederje,
Verje csak, verje, verje.

Ha van Isten, meg ne sajnáljon engem:
Én magyarnak születtem.
Szent galambja nehogy zöld ágat hozzon,
Üssön csak, ostorozzon.

Ha van Isten, földtől a fényes égig
Rángasson minket végig.
Ne legyen egy félpercnyi békességünk,
Mert akkor végünk, végünk.”

 

Ács László, elnök

Szólj hozzá!