atommutyi

Egy brit tanulmány szerint a nukleáris energiaipar sosem látott válságban van, ahhoz hogy erőre kapjon gyökeresen új technológiák alkalmazására van szükség. Az, aki a jelenleg használatos módszerekbe invesztál, menthetetlenül lemarad a versenyben, s ez egy országot tekintve, mind a lakosságra háruló terheket, mind számos környezeti problémát illetően nagyon súlyos következményekkel jár. Nálunk viszont pár nappal ezelőtt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűvé nyilvánította a kormány a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartására irányuló és a vele kapcsolatos beruházásokkal összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket, jelezvén, senki „ne pofázzon bele a Paks2-vel kapcsolatos dolgainkba”.

 

Közben a GreenPeace környezetvédelmi szervezet rámutatott arra, hogy a beruházással kapcsolatos környezeti hatástanulmány olyan súlyos hiányosságokat tartalmaz, hogy gyakorlatilag azt nem is lehet hatástanulmánynak nevezni. A jelentés többek között kitér arra, hogy a hatástanulmány – vagy mi a szösz – a keletkezett kis-, közepes-, illetve nagy aktivitású hulladékok (értsd: kiégett fűtőelemek pl.) kezeléséről, elhelyezéséről egyetlen sort sem tartalmaz, a beruházás teljes gazdasági hatásáról nem is szólva. A kormány Paks 2-vel kapcsolatos eddigi magatartása alapján azonban erősen valószínű, hogy a kritikák ellenére az ilyesfajta jelentések nem tántoríthatják el a mai magyar vezetést attól, hogy minden áron, tűzön-vízen át tető alá hozza a beruházást. Amiről annak ellenére nem hajlandó lemondani, hogy számos, egymástól független jelentés, tanulmány, szándéknyilatkozat, valamint statisztikai adat mutatja a világtrendet: az atomenergiának – legalábbis a jelenlegi állapotát illetően – leáldoztak a napjai. 

 

A világ nem kér belőle

A világ nukleárisenergia-iparának állapotáról szóló jelentés nemzetközi szerzőgárdájának vezetője, Mycle Schneider a brit alsóházban a minap rejtélyesnek nevezte a szembeszökő különbséget a nukleáris szektor hanyatlása és az atomenergiáról a köztudatban élő kép között. Mintha a döntéshozók nem látnák – vagy nem mernék észrevenni – az iparág elmélyülő válságát, amely a legnagyobb szereplőket már a puszta létükben fenyegeti.

A jelentés szerint a francia AREVA cég részvényeinek értéke például 2007 óta 90%-al csökkent, a cég gyakorlatilag tönkrement. A jelentés szerzőtársa, Anthony Froggatt, a brit Királyi Külügyi Intézet főmunkatársa pedig hozzátette – utalva a klímatárgyalások idén esedékes következő fordulójára –, hogy ebben a kritikus esztendőben a világ politikai vezetőinek az olyan, gyorsan terjedő technológiák támogatását kellene fokozniuk, mint a nap- és a szélenergia, amelyek költségei évről-évre meredeken zuhannak.

2010-ben még 15 helyen kezdtek új atomerőmű építésébe, ez a szám 2014-ben háromra csökkent. Az épülő létesítmények háromnegyede jelentős késésben van, némelyik már 30 éve épül. Az atomenergia részesedése egyébként a világ áramtermelésében 11%, ez a szám három éve nem változik.

A hazai olvasó ilyen hírekkel ritkán találkozik. Az is csak keveseknek szúrt szemet, hogy Oroszországban a Roszatom valamennyi futó atomerőmű építési projektjét leállították. A hivatkozás a finanszírozási nehézségekre komolytalan, hiszen Paks2 finanszírozása szemlátomást semmiféle nehézséget nem okoz az orosz kormánynak. Finnország is kihátrált a nálunk példaként emlegetett orosz erőmű-terv megvalósításából; a magánbefektetők, úgy látszik, nem vállalták a kedvezőtlen és bizonytalan megtérülési mutatókkal kecsegtető üzletet.

A brit parlament is vonakodik teljesíteni Hinkley Point építőinek követelését, hogy a mostani világpiaci ár háromszorosára vállaljanak átvételi kötelezettséget. Ott azonban az a szokás, hogy a parlament egy ilyen nagyhorderejű döntés előtt egymástól eltérő szakpolitikai álláspontokat szembesít egymással, és a tudósoknak a nyilvánosság előtt kell nézeteiket igazolni, nem hivatkozhatnak holmi titkosított tanulmányokra és számításokra. 

Gyökeres műszaki megújulás nélkül a nukleáris erőművek tehát többé nem versenyképesek – közvetve ez derül ki a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentéséből is, amely a közeli jövőre forradalmi újdonságokat ígér: olcsóbb és biztonságosabb technológiák megjelenését. Amiből egyenesen következik, hogy aki a most kifutó régi technológiával épít új erőművet, az örökre lemondhat a versenyképességről. Ha egy ország ezért veri magát 10 milliárd Eurós adósságba, harakirit követ el. Hivatalos adatokból dolgozó hazai elemzők ismételten kimutatták, hogy állami ártámogatás nélkül Paks2 harminc éven át képtelen lesz eladható áramot termelni. 

 

Paks2, ha ránk szakad az ég is

Miért erre költjük az adófizetők pénzét, miért nem a rohamosan fejlődő megújuló-szektorba ruházunk? Tegyük hozzá: nem csak, hogy nem ruházunk bele, hanem mindenféle eszközzel hátráltatjuk is azok térhódítását (lásd pl. szélerőművek üzemelési idejének korlátozása vagy a napkollektorokra kivetett eszement mennyiségű jövedéki illeték).

Lányi András, a Greenfo-n megjelent tanulmányában leírja, hogy adottságaink a nap- szél- geotermikus és biomassza-alapú energiatermelés számára rendkívül kedvezők, s szinte teljesen kihasználatlanok: lemaradásunk ezen a téren az európai trendektől már-már behozhatatlan. Fölteszi a kérdést, hogy miért nem a rugalmasan szabályozható rendszerek, okos hálózatok fejlesztésére összpontosítunk, az energiatárolás új lehetőségeire, energiazabáló épületállományunk korszerűsítésére, elavult műszaki berendezéseink lecserélésére. S ha mégis úgy döntenénk, hogy Magyarország nem tud meglenni atomerőmű nélkül, miért nem halasztjuk el a paksi beruházást öt-tíz évvel, amennyit a régi blokkok élettartama még megenged? Miért mondunk le az előttünk álló évek műszaki tudásának vívmányairól?

E kérdéseken elmélázva a szerző párhuzamot von az ismert Andersen-mesében (A császár új ruhája) szereplő szemfényvesztő takácsokkal, akik évekig szőtték a nagy semmit, amelybe uralkodójukat öltöztették, s vádolták tudatlansággal, alkalmatlansággal azokat, akik a varázslatos kelme szépségét nem voltak képesek észrevenni. Mire az igazság kiderült, ők már hetedhét országon túl jártak. „Nehogy így járjunk mi is. Merjük időben kimondani, hogy a király meztelen!” – figyelmeztet Lányi.

Érdemes idéznünk a szerző további sorait is: „fölkent testének legkényesebb pontját se fedi más, mint a beruházásért felelős főfő-szövőmester magabiztos nyilatkozatai, s azok is egyre átlátszóbbak. Mögöttük ott fityeg a maga leplezetlen pőreségében a kormányzati szándék: lélegzethez jutni a mesés nagyságú orosz hitelből, amelyet csak a következő nemzedéknek kell visszafizetnie, akkor persze majd devizában, a kamatos kamatokkal együtt.”

A mesékben, főleg a népmesékben a nép végül általában igazságot szolgáltat. A valóságban nálunk ez hogy fog menni? – tehetjük fel a kérdést. Lányi kendőzetlenül válaszol: „a népmesei igazságszolgáltatáshoz nép is kellene”.

 

Forrás: Lányi András, Greenfo; kép forrása: Greenfo

Szólj hozzá!